Pótmegvilágítás a korai palántanevelésben

A pótmegvilágítás elterjedése a téli hajtatásban a földrajzi elhelyezkedés függvénye. Az északi országokban ez általános, e nélkül elképzelhetetlen a sikeres termesztés. Az ottani életszínvonal meg is engedi a vásárlóknak, hogy megfizessék ennek költségeit. Dél-Európában viszont szinte sehol sem alkalmazzák, mert a földrajzi adottságok miatt nincs rá szükség. Kárpátalja ebből a szempontból is a határmezsgyén fekszik. A téli zöldségtermesztésben szükség lenne rá, de ezt a pótlólagos költséget az ukrán piac nem tudja megfizetni. A kora tavaszi termesztés számára a palántanevelésben viszont már indokolt lehet. De ahhoz, hogy eredményesen, és főleg gazdaságosan tudjuk használni ezt a technológiát, alaposabban is meg kell ismerkednünk vele.

xmasodvetesu-uborka-foliasatorban.jpg,qitok=kKWmmAO1.pagespeed.ic.gyLJW6CRQQ

Az asszimilációs pótmegvilágítás

A növények életműködéséhez, fejlődéséhez elengedhetetlen a fény. A fényenergia, tulajdonképpen a növények üzemanyaga, annak segítségével állítja elő a fotoszintézis folyamán a zöld növényi részek (klorofil) segítségével a felvett tápanyagokból a növekedéshez, fejlődéséhez, terméshez szükséges szerves anyagokat. Minél gyengébb a fény, annál lassúbb lesz a növények fejlődése, s egy bizonyos érték alatt le is áll. Amennyiben a pótmegvilágítással az a célunk, hogy folyamatossá, gyorsabbá tegyük a növények a növények fejlődését, „asszimilációs pótmegvilágításról” beszélünk.

Az asszimilációs pótmegvilágítás segítségével „felturbózzuk” a növények (palánták) növekedését, tömeggyarapodását. A szövetek tömörebbek lesznek az ízközök (két levél közötti távolság) rövidebbek, a levelek pedig kisebbek és sötétzöldek. A palánták így hamarabb „kész lesznek”, hamarabb érik el a kiültetéshez szükséges levélszámot.

A fotoperiódusos pótmegvilágítás

Nagyon sok zöldség esetében azonban nem annyira a levélszám a döntő a kiültetéshez szükséges fejlettség eléréséhez, hanem a megfelelő bimbók (virágok) megléte. A virágkezdemények (bimbók) kifejlődéséhez azonban nem annyira a fényerősség, mint a nappalok hossza (fotoperiódus) a fontos. A hosszúnappalos növények, például, csak akkor hoznak virágot, ha a nappal hossza meghaladja a 12 órát. Ha az a célunk, hogy megnyújtsuk a pótmegvilágítással a nappal hosszát, „fotoperiódusos pótmegvilágításról” beszélünk.

A fotoperiódikus pótmegvilágítással az a célunk, hogy becsapjuk a palántákat, el akarjuk hitetni velük, hogy már tavasz van, s ideje hogy virágokat (terméseket) hozzanak. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges nagy fényerősséget használni, elegendő, ha a fényerősség eléri az ún. „ingerküszöböt”. Az ingerküszöb eléréséhez elegendő néhány száz lux megvilágítás, míg az asszimilációs pótmegvilágításhoz ennek tízszerese, néhány ezer lux szükséges. (A lux a megvilágítás mértékegysége, azt mutatja meg, hogy mennyi fényenergiát kap 1 m2-nyi felület. A kiszámításával a következő cikkünkben fogunk foglalkozni).

A fotoperiodikus (hosszúnappalos) pótmegvilágítás legkézenfekvőbb módja, ha a lámpákat estére kapcsoljuk fel, s hagyjuk égve őket a szükséges nappal-hossz eléréséig. Azonban a szakemberek rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb az éjszakai sötét periódus megszakítása, 1-3 órás pótmegvilágítással. Hatása annál erősebb, minél közelebb esik az időpontja a sötét szakasz (éjszaka) közepéhez.

A pótmegvilágítás berendezései

A pótmegvilágításra négy típusú világítótestet alkalmazhatunk:

  • közönséges izzólámpákat
  • fénycsöveket
  • nagynyomású higanygőz lámpákat
  • nagynyomású nátriumgőz lámpákat

A közönséges izzólámpák a legolcsóbbak, de egyben a legkevésbé hatékonyak. Az energia több mint 80 %-át ugyanis hősugárrá alakítják. Ezért általában csak a hosszúnappalos pótmegvilágításhoz alkalmazzák őket, a mennyezetről lelógatott 60-100 W-os villanykörték formájában, mivel ott minimális fényinger is elegendő.

A közönséges fénycsövek az energia túlnyomó részét fénnyé alakítják. Azonban ezek a fénycsövek a növények számára kevésbé hasznosítható „hideg” fényt adnak, ezért mellettük speciális fénytartományú csöveket is kell alkalmazni.

A növényházi kultúrák pótmegvilágítására ezek a fénycsövek nem terjedtek el, mivel a komplekt berendezés nappal olyan nagy árnyékot vet, hogy azt nem kompenzálja az éjszakai energiatakarékos fénykibocsátás.

A nagynyomású higanygőz lámpák tulajdonképpen azt tudják, amit a közönséges fénycsövek. Tehát nagyon jó a fénykibocsátási hatásfokuk, de nem igazán optimális a fényük „színe”, nem abban a hullámhossz-tartományban világítanak, amit a növények igazán igényelnek. Viszonylag kis méretük, s az izzólámpáknál jóval nagyobb hatásfokuk miatt a közelmúltig a pótmegvilágítás meghatározó eszköze volt a növényházakban.

A nagynyomású nátriumgőz lámpák felépítése ugyanolyan, mint a higanygőz lámpáké. Azonban ezeknek a lámpáknak a sugárzási tartománya („színe”) sokkal kedvezőbb a növények számára. Ennek eredményeképpen az asszimilációs hatásuk a duplája a higanygőz lámpákénak. Éppen ezért a korszerű növényházakban gyakorlatilag már csak ilyen típusú világítótesteket használnak, főleg az asszimilációs pótmegvilágításra.

Led lámpák

Az energia hatékonyságuk alapján valószínűleg a Led-es lámpáké a jövő. A kutatások és a tömeggyártás elterjedésével egyre jobbak és egyre olcsóbbak lesznek, de jelenleg még csak kísérleti jelleggel használják őket az üvegházi zöldségtermesztésben.. Tömeges elterjedésük a pótmegvilágításban csak később várható.

Gál István,
verbőci gazdálkodó
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány szaktanácsadója
Forrás: karpatinfo.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.