Az üvegházi molytetű (liszteske)

Ez a déli, melegebb éghajlatról származó apró kis rovar már egy jó ideje megkeseríti a fóliás zöldségtermesztéssel foglakozó gazdák életét. Egyes években a felszaporodásuk szinte katasztrofális méretet is ölthet. Így volt ez az idei évben is. A rovarok által ürített mézharmattól ragacsossá válik a levél és a termés. Ezen a mézharmat rétegen rendszerint megtelepszik a korompenész is. A termés csak nehézkes tisztítás után lesz fogyasztható, piacképes. Érdemes tehát részletesen is foglalkoznunk ezzel a kis kártevővel.

Mit érdemes tudni róla?

Az imágók (lepkék) 1,5 mm hosszúak, színük lisztesen fehér. Innen kapta a találó nevét is. Egy-egy nőstény több száz tojást rak a levelek fonák oldalára. Ezek a hosszúkás tojások aprók, nehezen észlelhetőek, s rövid nyélen keresztül rögzülnek a levéllemezhez. Egy év alatt akár 10-12 nemzedékük is kifejlődhet, ami megmagyarázza a már szinte hihetetlen mértékű felszaporodásukat a szezon végére. Előfordul, hogy az utolsó szedések idején porvédő álarccal kell védekezni, hogy az ember ne lélegezze be őket.

Azonban, bármilyen meglepő, a néha szinte felhőt alkotó lepkesereg a teljes populációnak csak egy nagyon kis hányada, alig 2-3%-a. A nagyobb részét, mintegy 95-98 %-át (!) az állománynak a helyhez kötött, áttetsző lárvák alkotják, valamint a még nagyobb számban lévő tojások. Tehát amikor a gazda felfigyelt a kis lepkék jelenlétére, már el is késett a védekezéssel.

Hogyan védekezzünk?

Az internetes csevegő oldalakon (ahol a gazdák és a szakemberek megosztják egymással a problémáikat és tapasztalataikat) örökzöld téma a liszteskék elleni védekezés. Ha egy gazda ajánl valamilyen „tuti” módszert a védekezésre, biztosan válaszol rá legalább 2-3 gazda, akik cáfolják annak sikerességét, mivel náluk nem működött. A szakirodalom is nagyon óvatosan fogalmaz ebben a kérdésben. Sehol sem írnak a kártevő kiirtásáról az állományból, csupán a felszaporodásuk mértékének kordában tartásához adnak tanácsot.

De vegyük sorba, hogy mit is tehetünk a liszteskék ellen.

Az előző, letermett állomány felszámolásakor feltétlenül végezzük el a fóliasátor légtérkezelését. Magyarországon a formalin 4%-os oldatát használják. Ennek kipermetezése után a fóliasátrat 5-6 napra be kell zárni. Nálunk erre a célra kén elégetését szoktuk használni és javasolni, 1kg/300 légköbméter dózisban.

A fóliasátor két végére, pontosabban a szellőztetők közelébe helyezzünk ki sárga színű ragacsos papírlapokat. Ezt magunk is elkészíthetjük az írószer boltokban kapható sárga lapokra kent egérfogásra használt ragacs segítségével. A kintről berepülő molytetvek nagy részét befoghatjuk ily módon, miközben a rendszeres ellenőrzésével tudni fogjuk, hogy mikor jelentek meg az első egyedek, s mikor kell megkezdeni ellenük a védekezést.

A vegyszeres védekezéskor igyekezzünk olyan permetszereket választani, amelyek nem csak a repülő lepkéket ölik, hanem a populáció túlnyomó részét kitevő lárvákat is. Elvileg lárvaölő hatása is van a Lannate 20L és Sanmite 20WP-nek, s kifejezetten lárvaölő hatást ígérnek a nálunk is beszerezhető Applaud 25WP, valamint Admira és Nomolt rovarölő szereknél.

Több gazda a Chess 25WP használatára esküszik, amely nem közvetlenül mérgez, hanem csak elfelejtenek táplálkozni hatására a lárvák, s így éhen halnak.

A gombaölő szerek kiválasztásakor részesítsük előnyben a mankoceb tartalmú szereket, ugyanis ennek molytetű gyérítő mellékhatása is van.

A permetezéseket nagyon nagy lémennyiséggel kell elvégezni, 4-5 naponta megismételve 5-6 héten át, amíg az utolsó tojás is ki nem kel, s el nem pusztul a belőle kikelő lárva. S eközben gondolnunk kellene a szer-rotációra, valamint az élelmezési várakozási idők betartására is. Lássuk be, mindezt összehangolni és betartani szinte lehetetlen feladat.

Ezért is terjedt el a világ fejlettebb részén az üvegházi molytetvek ellen a biológia védekezés. Erre a célra az Encarsia liszteske-fürkészdarazsak, valamint a Macrolophus ragadozó poloskák betelepítését használják. Azonban a biológiai növényvédelemre való átállás teljes szemléletváltást, elméleti ismereteket, és megfelelő termesztési színvonalat követel meg a termelőtől.

Gál István
verbőci gazdálkodó,
a Pro Agricultura Carpatika Jótékonysági Alapítvány
szaktanácsadója
Forrás: karpatinfo.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.