A fóliasátrak kitakarítása

November elejére a fóliasátrak kiürültek, vagy legalább is az utolsó terméseket szedik már lefelé a gazdák. Azonban a teendők ezzel nem értek véget, a fóliasátrakat még fel kell készíteni a következő szezonra. Ebben a cikksorozatunkban ezekhez a teendőkhöz szeretnénk néhány tippet adni.
A sterilitás fél növényvédelem!

Az idei évben óriási mértékben elszaporodtak a különböző kórokozók és kártevők. Gondolok itt elsősorban a tripszekre, üvegházi molytetűre és atkákra. Ezeknek a nagy része a növényi maradványokon telel át, onnan fertőzi meg majd tavasszal a fiatal állományt. S ezen még az sem segít, ha akkurátusan kihordjuk a fóliasátorból, s a kert egy távoli szegletében komposztáljuk az uborka-, paradicsom- vagy paprikatöveket. Ugyanis ezeknek a kártevőknek tavasszal nem jelent akadályt az a néhányszor tíz méteres távolság, amit esetleg biztosítani tudunk. Meg kell próbálnunk elpusztítani őket még a helyszínen, azaz a fóliasátorban. A termés betakarítása után erre a célra már szinte bármilyen brutális szert is felhasználhatunk, tetszőleges töménységben.

Kénégetéssel a kártevők ellen

Tapasztalataink szerint a fóliaházban található kártevők elpusztításának egyik leghatékonyabb és legolcsóbb módja a fóliaház kikénezése. Ez gyakorlatilag úgy történik, mint a boros hordók kikénezése, azaz megfelelő mennyiségű kén elégetésével a kezelendő űrtartalom arányában. Természetesen a fóliasátor esetén nagyságrendekkel nagyobb űrtartalomról van szó, ennek megfelelően nem kis kéncsíkokat égetünk el, hanem több kilogrammnyi termésként, vagy magas kéntartalmú permetszert. A tapasztalatok szerint 300 légköbméter fóliaház kezeléséhez mintegy 1kg kénport kell elégetnünk. Ha figyelembe vesszük, hogy vidékünkön a fóliaházak átlagolt belmagassága mintegy 3 méter, egy igen könnyen megjegyezhető 1kg/100 m2 arányszám jön ki. Tehát áranként 1kg kénport kell elégetnünk a fóliasátor kikénezéséhez, s a megfelelő hatás eléréséhez zárva tartanunk 1,5-2 napig.

Az elégetendő ként legfeljebb 1kg-os kupacokra osszuk el egyenletesen a fóliasátor teljes hosszában. Tehát egy négyáras fóliaházban legalább négy helyre kell kihelyeznünk és begyújtani az elégetendő kénport. Megkönnyíti a kénpor begyújtását és elégetését, ha újságpapírt összesodorva egyfajta kanócot készítünk, s erre öntjük rá egy hosszúkás kupacba. Ezután néhány órás szellőztetést követően be lehet menni a fóliasátorba, s hozzá lehet látni annak kitakarításához. Érdekes mellékhatása a kénezésnek, hogy a bent lévő növények teljesen elpusztulnak és lehervadnak. Mivel jelentős mennyiségű vizet adnak le, nagyon könnyű őket kitakarítani a fóliasátorból. Vonatkozik ez az esetleg felszaporodott gyomokra is.

Talajfertőtlenítésre is alkalmas

Azokban a fóliasátrakban, ahol a továbbiakban nem tervezünk totális talajfertőtlenítést, ajánlatos a kénezés megismétlése a részleges talajfertőtlenítés érdekében. Ezt azután végezhetjük el, hogy már teljesen kitakarítottuk a fóliasátrat, s a beöntözött és megszikkadt talajt motorkapával (frezával) sekélyen, azaz 5-10 cm mélyen megmunkáljuk, de ne túl apróra. Erre azért van szükség, hogy azok a kórokozók és kártevők, amelyek a talaj felső rétegében élnek ne kerüljenek túl mélyre, de a másodszori kénezéskor keletkező kéndioxid füst le is tudjon hatolni hozzájuk.

Természetesen ez a módszer nem veszi fel a versenyt egy jól sikerült totális talajfertőtlenítéssel. De ahol még nincs szükség a brutális szerek használatára ezzel a sokkal kíméletesebb eljárással jó esélyünk van arra, hogy évekig ne is legyen rá szükség.

Az utóbbi években újra beszerezhetővé vált a formalin. Ez azért bír nagy jelentőséggel, mert hasonlóan jó fertőtlenítő hatást lehet vele elérni, mint a kén elégetésével, viszont nem károsítja a fóliasátor palástját és fémszerkezetét. A legpraktikusabb, ha motoros háti permetezővel, vagy kertészeti ködképző permetezőgéppel juttatjuk ki (pontosabban be!) a vegyszert a fóliasátorba. A 40%-os oldatból a tapasztalatok alapján 2-2,5 liter szükséges 100 négyzetméternyi alapterületre, azaz kb. 10 liternyi egy 400 m2-es fóliasátor fertőtlenítésére. A kijuttatás után a kénezéshez hasonlóan kell eljárni.

Gál István
verbőci gazdálkodó,
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
szaktanácsadója
Forrás: karpatinfo.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.