Miért dőltek össze a fóliasátrak?

Az utóbbi évtizedekben elkényeztetett bennünket az időjárás, alig volt igazán havas telünk. Ez alól a mostani tél kivétel volt, hisz a gyerekek örömére viszonylag sok hó esett, s ez viszonylag huzamosabb ideig meg is maradt. Jót tett a hótakaró a mezei vetéseknek is, hisz megvédte őket a nagy fagyok idején a kipusztulástól.

Azonban a hajtató kertészek nem igazán tudtak örülni ennek a télies télnek, hisz a viszonylag sok hó alaposan próbára tette a télen is fedett fóliasátrakat. Sajnos, nagyon sok fóliasátor ezen a megmérettetésen „könnyűnek találtatott”, s kártyavárként omlottak össze a rájuk nehezedő hó súlya alatt. Nem igazán értik a gazdák, hogy még a vadonatúj, nagylégterű csővázas fóliasátrak sem bírták a tél viszontagságait, holott mindenütt azt olvasni, hogy ezek a szerkezetek mennyire stabilak és télállóak. Mivel több előadáson is felvetették a gazdák ezt a problémát, érdemes részletesen is foglalkozni azokkal az okokkal, amelyek ehhez a siralmas következményhez vezettek.

Drága spórolás!

A fóliavázak gyengeségének az oka sok esetben a felhasznált vascsövek minősége volt, pontosabban a gazdák nem kellő körültekintése. Ugyanis ezeket a csöveket különböző falvastagsággal gyártják. Például a nagylégterű fóliasátrak építéséhez leggyakrabban használt 40-es csövekből vásárolhatunk 2,5 mm-es falvastagságút is, de akár 4 mm-est is. Mivel a gyártás során, amikor méretre vágják a csöveket, a végük pereme kissé behajlik, ezért első ránézésre fel sem tűnik a különbség. Ezt használja ki néhány „ügyes” kereskedő, s „elfelejti” felhívni a gazdák figyelmét arra, hogy az általuk „kedvezményesen” árult termék csak azért tűnik olcsóbbnak, mert vékony a falvastagsága. Komolyabb kereskedőknél ezért a tonnánkénti árat tüntetik fel, s az alapján könnyen leellenőrizhető, hogy valójában mit is kapott a gazda.  Ez nem a reklám helye, de az alapítványunk által lebonyolított „Első lépés” program során csak megbízható kereskedőtől vásároljuk az alapanyagokat, nem is volt minőségi kifogás ezzel kapcsolatban. Érdemes a vásárláskor pontosítani a paramétereket, tehát kérjük feltüntetni a csövek falvastagságát, vagy tonnánkénti árát is, így már egyértelműen összevethetőek a különböző cégek árajánlatai, s kiszűrhetőek az esetleges turpisságok.

Az ördög a részletekben lakozik!

Amikor kb. 15 évvel ezelőtt felhívtuk a gazdák figyelmét a korszerű, nagylégterű, csővázas fóliasátrak előnyeire, akkor kiemeltük a félkörív alakú konstrukció kimagasló statikai tulajdonságait, hogy milyen nagy erőhatásokat is képes kibírni. Azonban ez a magas fokú statikai stabilitás csak a szabályos félkörív formára igaz! Amennyiben a 16 m széles fóliapalást alá akarunk csővázat készíteni, akkor a leföldeléshez szükséges 2×70 cm =1,4 m levonása után az ívek hossza 14,6 m-re adódik. (Hajlítani 14,4 m-t szoktunk, mert ehhez hozzá jön még az alapcsövek talajból kiálló része). Ez az ívhossz kb. 9,3 m széles fóliasátor építését teszi lehetővé, ha meg akarjuk tartani az ideális félkörív formát. Ha azonban megpróbálunk „csalni” egy kicsit, s a nagyobb alapterület eléréséhez széthúzzuk az íveket, akkor bizony ez a szerkezeti stabilitás jelentősen romlik. Például, nagyon gyakori, hogy a gazdák 10 m széles fóliasátrat építenek a rendelkezésre álló alapanyagokból, úgymond: „mit számít az a 35-35 cm két oldalt, észre sem vevődik!” Sajnos, a fizikát becsapni nem lehet. Ez a néhány százaléknyi eltérés az ideális félkörív formától jelentősen rontja a fóliasátruk statikai jellemzőit, jelen esetben a hóval való terhelhetőségét. Hogy érzékeltessük a különbséget az első ábrán lerajzoltuk, hogyan néz ki a szabályosan felállított vázszerkezet (egybe függő vonal) és a széthúzott aljú (szaggatott vonal). Ha nem egymásra rajzoltuk volna a két esetet, avatatlan szemeknek talán fel sem tűnne a kettő közötti különbség. Azonban így már jól látható az egyik következmény, miszerint a fóliasátrunk teteje jóval laposabb lett, s erről sokkal nehezebben fog lecsúszni a hó. Az igazán látványos különbség megértéséhez lerajzoltuk, hogy mekkora hótömeg fog ránehezülni a fóliasátrunkra a két esetben, amennyiben 1,5 m magasan gyűlt össze a hó a falánál. Nos, itt nem annyira a számszerűsített adatok a fontosak, mint inkább az arányok. Nos, az ellapított fóliasátor esetében valamivel több mint 3-szor annyi hó fogja terheli a fóliavázat, mint a szabályos félkörív esetében. Már ez is tetemes különbség, azonban tovább rontja a helyzetet, hogy a csövek elhajlásáért felelős „hajlító nyomaték” nem csak a hó súlyától, hanem az úgynevezett erőkar hosszától is függ, mivel e kettő szorzata. Esetünkben az erőkar hossza is valamivel több mint 3-szor nagyobb a lapított fóliasátornál, így a fent említett hajlító nyomaték összesen 10-szer nagyobb igénybevételnek teszi ki a vázszerkezetet, ugyanolyan hóesés esetén!

Egyéb tényezők

Nagyon sok esetben a földparcellák keskeny mérete arra kényszeríti a gazdákat, hogy a fóliasátrakat nagyon közel építsék egymáshoz: az előírt 2-3 m-es távolság helyett mindössze 1m-es gyalogutat hagynak közöttük. Ilyen esetben a két fóliasátorról leömlő hó magassága nagyon könnyen elérheti akár a 2-2,5 m-t is, ami már óriási terhelést jelent. Ráadásul, ez az erőhatás nem szimmetrikus, hanem csak az egyik oldalról hat, s oldalra felé nyomja a fóliasátrat, aminek kevésbé tud ellenállni.

Hasonló helyzet áll elő akkor is, amikor a hóesés erős széllel párosul. Ilyenkor a hó a fóliasátor egyik oldalán gyűl össze, akár fóliasátor magasságú „hó-dűnét” hozva létre. Ez a jelenség a mezőre kitelepített fóliasátraknál tipikus. Ilyen esetben tényleg csak a felgyülemlett hó folyamatos elhordása, valamint a vázszerkezet belső megtámasztása marad lehetőségként.

Gál István falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.