A birsalma termesztése II.

A birsalma termesztésében a termesztendő fajta megválasztása eldöntheti ültetvényünk sikerességét. Fajtaválasztáskor több szempontot kel figyelembe vennünk a megfelelő termésmennyiség és -minőség elérése érdekében. A birsfajták száma viszonylag szerény, közel 50 fajta ismert, de ezekből is csak 10-15 fajtát termesztenek.

A birsnemesítésben a fajtaleírások hiányosak, főként a tapasztalatok, illetve a gyümölcsforma szerint azonosítható be egy-egy fajta. Sokszor találkoztam már azzal a kérdéssel, hogy birsalma vagy birskörte terem-e a kertemben? A kérdés nem alaptalan, a birs esetében ugyanis kétféle gyümölcsről beszélhetünk: ha a gyümölcs almára hasonlít, akkor birsalmáról van szó, ám ha körtére, akkor birskörtéről. Ez a meghatározás elvileg segíthetne beazonosítani a fajtát, viszont nem minden szempontból helytálló. A legtöbb fajta, főként a régi fajták hajlamosak arra, hogy az egyik évben almára, a másikban pedig körtére hasonlítson a gyümölcse. Ezzel magyarázható tehát, hogy hol birsalmát, hol birskörtét termesztünk.

Egy kis odafigyeléssel részben szabályozhatjuk a gyümölcs alakját. Ha birsalmát szeretnénk, akkor kevesebb gyümölcsöt kel hagynunk a fán (metszéskor rügy- és termésritkítással), így a beérő magvak száma is nagyobb, s ennek eredményeképpen alma alakú lesz a gyümölcs. Viszont ha körtealakot szeretnénk, akkor fordítva kell eljárnunk: több gyümölcsöt kell hagynunk a fán, így sok mag fejletlen marad, ami megnyúlt gyümölcsalakot eredményez. Egy másik módszer, hogy gibberelin (növényi hormon) kijuttatásával a dió nagyságú terméskezdeményekre (egy permetezéssel) megnyúlt körtealakot érhetünk el. Ha azonban a hormonkészítmény alkalmazása mellet döntöttünk, tartsuk szem előtt, hogy a termésmennyiség 40-50%-os veszteséget szenvedhet.

A fajtaválasztás kérdései

Az egész világon közel 15 ismert és bevált birsfajta termesztése folyik. Mielőtt azonban rátérnék a termesztett fajták bemutatására, szeretném felhívni a figyelmet arra a körülményre, hogy a birsalma alapvetően idegen termékenyülő. A régi fajták öntermékenyülő képessége csupán 1-2%-os, ami kevés az eredményes termesztéshez. Ez a tény azt jelenti, hogy nem lehet egy fajtára alapozni az ültetvényt, legalább két-három fajtára van szükség, legyen szó hektáros vagy kiskertnyi területről. Az újabb nemesítésű fajták többsége már jó öntermékenyülő, de ebben az esetben is ajánlott legalább két fajta ültetése.

A fentiekből következően fajtaválasztáskor az egyik legfontosabb szempont az együttvirágzás. Azaz, olyan fajtákat válasszunk, melyek virágzási ideje egybeesik. Például a magyar fajták (Angersi, Bereczki, Perbál, Mezőtúri, Dunabogdány stb.) mindegyike egy időben virágzik. S mivel a gyümölcstermesztésben rendszerint semmi sem olyan egyszerű, mint első megközelítésre gondolnánk, azt is számításába kell vennünk, hogy az általunk kiválasztott fajták tulajdonságai egyaránt megfeleljenek a piaci igényeknek.

További fontos szempont az ellenálló képesség. A szélsőséges időjárási tényezőket, az egyre aszályosabb nyarat, illetve az elhúzódó téli fagyos napokat egyaránt jól kell bírnia a fajtának. Tehát érdemes a szárazságtűrő, télálló fajták mellet dönteni, különösen, ha rossz termőhelyi adottságokkal rendelkezünk.

A következő tényező a fajta ellenálló képessége a betegségekkel szemben. A birs esetében a legkritikusabb időszak a virágzás, melynek során a monília és a tűzelhatás okozhat hatalmas károkat. A régi fajták mindegyike érzékeny mindkét fertőzésre. Viszont a nemesítők létrehoztak olyan új fajtákat, melyek ellenállóak a fertőzésekkel szemben. Fajtaválasztáskor, ha lehetőségünk van rá, az ellenálló fajtákat részesítsük előnyben. (Folytatjuk…)

Molnár Ádám, falugazdász
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpataljalap.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.