A zöldségfélék napi vízigényéről

Cikksorozatunk előző részeiben már tisztáztuk, hogy milyen vízadagokkal kellene öntözni a növényeinket, s azt is, hogy az öntözések gyakoriságát a talaj nedvessége határozza meg, s nem a táblázati adatok. Ezzel kapcsolatban azonban a gazdák igen gyakran értetlenkednek, hogy miért van akkora különbség mind időben, mind gazdánként, de akár fóliánként is a zöldségfélék napi vízigényében. Ebben a cikkünkben megpróbálunk ebben a kérdésben tisztázni néhány alapvetést, eloszlatni számos tévhitet.

A zöldségfélék által felvett víz mennyiségének 98%-a elpárolog, s csak kb. 2%-nyi épül be a növény sejtjeibe, halmozódik fel a termésben. Tehát, a növények napi vízfelvételét szinte teljes egészében az határozza meg, hogy mennyi vizet párologtat el. Fizikából tudjuk, hogy a párolgáshoz energia kell, amit a növények a napfényből nyerik. Minél erősebb a napsugárzás, annál több fényenergia éri a növényt, s annál több vizet tud elpárologtatni egy egységnyi levélfelület. Logikus az is, hogy minél nagyobb levélfelületet ér a napfény, annál több vizet párologtat el. Azonban ezek az értékek folyamatosan változnak. A kiültetett kis palántáknak még kicsi a levélfelületük is, s ahogy növekedik a növénnyel együtt a levélfelület, úgy növekedik annak arányában a napi vízigény is. Például a szabadföldi kordonos uborka napi öntözővíz igénye a kiültetés hetében kb. 0,5 liter folyóméterként, majd ez a mennyiség folyamatosan növekszik, hetente kb. 0,5 liter/ folyóméterrel. A termőre forduláskor ez az érték így eléri a 3 litert folyóméterként. Ekkor a növényállomány kb. egy méter magasságú. A napi vízigény ezután is folyamatosan növekszik, míg el nem éri a maximális, kb. 6-7 liter/folyóméter értéket. Ekkor a növényzet már felfutott a felső huzalig, maximálisan kihasználva a területre eső napsugárzást. Ezek után már hiába nő a lombfelület, az újabb és újabb levelek már csak árnyékolják egymást. Innentől aztán egyértelműen a napi besugárzás határozza meg a felvett víz mennyiségét. S mint látjuk a táblázatból, ez az érték a nyári hónapokban, májustól augusztusig meglepően állandó, így a kifejlett lombozatú zöldségültetvények átlagos napi vízigénye sem nem nagyon változik. Ez az az időszak, amikor a gazdák számára napi rutinná válik az öntözés: minden nap ugyanakkor és ugyanannyit öntöznek. Legfeljebb borús-esős napokon hagynak ki egy-egy délutáni öntözési fordulót, vagy a nagy hőség idején iktatnak be egy-egy pótlólagosat.

Azonban, mint azt a táblázatból láthatjuk, augusztustól kezdve zuhan a napi besugárzás mértéke, ezzel együtt a növények vízfelvétele is. Ilyenkor szokott problémát okozni a túlöntözés. Ugyanis a besugárzási energia néhány hét alatt harmadával csökken, s ezzel együtt a növények által felvett és elpárologtatott víz mennyisége is. Ehhez párosul még a szintén drasztikusan süllyedő talajhőmérséklet is a gyökérzónában. 21 0C alatt egy foknyi talaj-hőmérséklet csökkenés átlagosan 20%-al csökkenti a gyökérzet produktivitását. 15 0C  alatt pedig a gyökérzet víz-, és tápanyag felvétele gyakorlatilag leáll. Ilyenkor a növény igyekszik életben tartani a hajtáscsúcsot, valamint kinevelni a már növekvő terméseket. Ehhez a tápanyagot és a vizet az alsó levelekből vonja ki, ilyenkor indul be az uborkatövek drasztikus felsárgulása, majd az alsó levelek leszáradása.

A tavaszi időszakban pont fordított a helyzet, a hirtelen megnövekedő vízigény lekövetése okoz sokszor gondot a fóliás zöldségtermesztőknek. Ugyanis április-május folyamán nem csak a napi besugárzási energia növekszik meg ugrásszerűen, hanem a növények lombozata is. S mint már feljebb említettük, a napi vízigény t elsősorban e két érték szorzata határozza meg, így a napi vízigény 2-3 hét alatt a sokszorosára növekszik. Tovább fokozza a vízfelvételt az is, hogy a gazdák többsége ebben az időszakban távolítja el a belső fóliaborítást, így annak az árnyékoló hatása is megszűnik, ennek megfelelően több fény éri a növényeket. Nem csoda, hogy a gyökérproblémákkal küzdő állományoknak ilyenkor jelentkeznek tömegesen a hervadásos tünetek. De még az egészséges állományokra is ráfér egy kis dopping, gyökérerősítő stimuláló szerek formájában (Viva, Radiform,RootMost,stb), hisz a harmadik fő tényező, ami meghatározza, hogy mennyi vizet vesz fel egy növény (a lombfelület nagysága, a napi besugárzási energia mellett), az a gyökérzet működése. Egy jól működő gyökérzetű állomány látványosan több vizet tud felvenni, mint egy gyökérproblémákkal küzdő.

Remélem, sikerült elgondolkoztatni a gazdákat, s segíteni abban, hogy egy kicsit tisztábban lássanak ebben az igen fontos témában. De mivel tiszta vízzel szinte soha nem öntözünk az intenzív zöldségtermesztésben, hanem csak tápoldatozunk, ezért a cikksorozatunk következő részében erre a témára térünk át.

Gál István
verbőci gazdálkodó,
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
szaktanácsadója
Forrás: karpatinfo.net

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.